Azt mondanám, hogy a legtöbb vadon élő állat hajlamos elkerülni az emberekkel való érintkezést. Mások azonban emberi településeket keresnek, hogy házakban, házakon vagy házak felett szaporodjanak, és élelmet keressenek a közvetlen közelünkben. Nagyon jól ismert példák a fecskék, a veréb vagy a fehér gólya. Itt, Magyarországon, ahol élek, szerencsére még mindig vannak olyan gólyapárok, amelyek minden évben fészkelnek a tetőkön vagy az út menti villanyvezetékek oszlopain. A Somogy megyei Hedrehelyen a falutemplom mellett költ egy pár. Egyszer véletlenül elhaladtam a fészek alatti útkereszteződés mellett, és tanúja voltam annak, hogy egy gólya hogyan elégítette ki ivóvízigényét esővízzel egy pocsolyában. A gólyák jó motívum a természetfestő számára, mivel általában hosszú ideig állnak, vagy meglehetősen kényelmesen mozognak az élelmiszer keresésekor.