Stefan Bönsch
Valami magamról
1958-ban születtem a bajorországi Riedenburgban, de a Bonn melletti Rajna-vidéken nőttem fel. Már korán elkezdtem rajzolni és festeni. A családomban több művész példakép is volt, mind édesanyám magyar, mind édesapám német ágán, akik számtalan kép elkészítésére inspiráltak. Később, a gimnáziumban a rajzórák a kedvenc óráim közé tartoztak. Mivel már korán lenyűgözött a természet, tizenévesen, amikor csak tehettem, a régi távcsövemmel bejártam a Siebengebirge hegységben, a közvetlen szomszédságunkban lévő mezőket és erdőket.
Ma visszatekintve nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy miért tanultam erdészetet és miért nem művészetet. A szakmai gyakorlatomnak köszönhetően azonban Észak-Afrikában, Délnyugat-Európában és Németországban számos olyan helyet ismertem meg, amelyekhez kedves emlékek fűznek. Most pedig megszakításokkal 2002 óta Magyarországon élek, és a festészet ismét fontos helyet foglal el az életemben.
A fejlesztés
Egy magyarországi unokatestvérem révén egy gímszarvas rajza került Csergezán Pál (†) magyar művész kezébe, akit nagyra becsülök. Még mindig nagyon büszke vagyok a rajz alatti elkötelezettségére. Az a javaslata, hogy használjam a tehetségemet és dolgozzak vele, még ma is ösztönöz. Véletlenül és kerülőutakon keresztül egy későbbi szakaszában kerültem kapcsolatba az „Artists for Nature Foundation (ANF)”, és olyan nagy művészi személyiségeket ismertem meg, mint a brit John Busby (†) és a német Wolfgang Weber, hogy csak néhányat említsek.
Ők maradandó benyomást tettek rám, de mivel más szakmai kötelezettségeim is voltak, csak később váltak fontossá művészi fejlődésem szempontjából.
Magyarország
A 2000-es évek elején Magyarországra, édesanyám szülőhazájába költöztem, ahol új szakmai kihívást vállaltam. Miután szakmai elkötelezettségem lejárt, új lehetőség adódott. A családom egy része arra biztatott, hogy tegyem meg a lépést, és szenteljem magam a festészetnek. Nem tudhattam, mibe keveredtem, de a kilátás csábító volt. Hogy ez ne legyen kaland, tanácsot kértem John Busbytól és itt Magyarországon Muray Róberttől (†), akit személy szerint nagyra becsülök. Bátorítottak a döntésemben, és így kezdődött. 2014-ben úgy döntöttem, hogy családi okokból visszatérek Németországba, ahol 2021-ig maradtam.
Ez idő alatt a festészettel csak alkalmanként tudtam foglalkozni az elkötelezettségem és a külső körülmények miatt. Magyarországra 2021 végén tudtam visszatérni, és azóta a Balatontól délre fekvő Somogy megyében élek. A kezdetektől fogva közvetlen kapcsolatot kerestem a motívumokkal. Ahogyan korábban a természet szeretetéért voltam a szabadban, most ezt tudom összekapcsolni a festészettel. Ma már mosolygok, amikor a legelső vázlataimat nézem, amelyeket a helyszínen, a motívum előtt festettem. Akkoriban büszkeséggel és örömmel töltöttek el, ma pedig a kezdetet jelzik. Időközben a természet- vagy állatfestészet már nem az egyetlen téma. Amikor még Budapesten éltem, rendszeresen jártam a „Ferenczy Ístván” művészeti iskolába, ahol nagy lelkesedéssel és örömmel tanultam portré- és aktfestést. Most már nagyon hiányoznak azok az idők, de az akkor kötött barátságok a mai napig tartanak. És az olyan épületek is egyre inkább felkeltik motívumként az érdeklődésemet, mint a régi, részben pusztuló egykori magtárak vagy a környékbeli kis nádfedeles présházak.
Kiállítások és egyéb tevékenységek
Első önálló kiállításaim már a 2000-es évek közepén voltak, 2007-ben a Budapesti Kulturális Klub éves találkozóján a Gróf Jankovich Bésán Mihálynál, illetve 2008-ban a Budapesti Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium „Zöld Galériájában”. További kiállítások következtek 2010-ben a „Pannonian BirdExperience”, Illmitz, Neusiedl-tó, Ausztria és 2013-ban a „Wildfowl & Wetlands Trust (WWT) galériájában, Slimbridge, Anglia. 2019-ben a skóciai Peeblesben található „Tweed Art” galéria önálló kiállításon mutatta be munkáim egy nagyobb válogatását. 2010-től kiállítottam a „British Birdfair”-en, Rutlandben, Angliában.
Itt Magyarországon más alkalmakat is kaptam arra, hogy képeimet a nagyközönségnek bemutassam, például a budapesti Ari Kupsus Galériában és a Magyar Vadászati Kulturális Egyesület (VKE) éves kiállításain. Többször képviseltem magam festményeimből egy válogatással a „Society of Wildlife Artists (SWLA)” éves kiállításán a híres londoni „Mall Galleries”-ben. 2006-tól többször meghívtak a John Busby által kezdeményezett „Seabird Drawing Week”-re, North Berwick és Dunbar, Skócia. 2013-ban a bajorországi Hohenaschau Nyári Akadémián egyhetes kurzust tartottam állatfestésről. Sok munkám mára új otthonra talált és magántulajdonban van.