Egy hideg januári délutánon sütött a nap és tiszta volt a levegő, így úgy döntöttem, hogy távcsövemmel és festőeszközeimmel elindulok a természetbe. Nem volt konkrét témám, és majdnem kép nélkül mentem volna haza, ha nem  észre vettem volna egy apró mozgást magam előtt. Fogtam a távcsövet, kinéztem az állatot, és nagy örömömre és meglepetésemre egy vadmacskát pillantottam meg. Engem nem vett észre, ezért úgy gondoltam, megpróbálok róla egy rajzot készíteni. Így hát óvatosan, de gyorsan leültem a kis székemre, kipakoltam a holmimat, és sietve nekiláttam a festésnek. A macska nagyon kevés időt hagyott nekem, és hamarosan eltűnt a száraz fűben. Mire elkezdtem az akvarellfestést, már olyan hideg volt, hogy az ecsetben lévő víz megfagyott, és jégkristályok képződtek a papíron. De egy vázlathoz elég volt, és csodálatos élménnyel tértem haza.